AZ ERDET - KUBA

Don Facundo Bacardi Massó - 1814 októberében született a spanyolországi Sitgesben. Tizenöt évvel késõbb testvéreivel együtt Spanyolországból a kubai gyarmat országba, még pontosabban a csodálatos Santiago kikötõ városba emigrált.

Satiago volt a helyszíne a több éves gondos kisérletezgetéseknek, mely után Don Facundo létrehozta világhírû BACARDI rumjait, és ahol 1862-ben megalapította a Bacardi y Compania céget. Ugyan ezen év február 4-én két szimbólum született: a BACARDI denevér - mely napjainkban is a világ legismertebb rumjának szimbóluma - és az "El Coco" kókuszpálma fa, melyet fia Facundo M. Bacardi ültetett. Az új cég tevékenységének elsõ évtizedei alatt forradalmasította a rum készítés gyártástechnológiáját, mivel Don Facundo létrehozta a gondosan érlelt rumjait, valamint a világ elsõ fehér rumját. Ezek az újítások révén szerezte meg Don Facundo cége a "Los Maestros del Ron" - "A Rumok Mestere" címet.

Kubában akkor már évszázadok óta készítettek rumot cukornádból, de az ital még alig emléktetett a mostanira. Az úttörõnek számító Bacardi üzemben 1862-ben született meg a világ elsõ mai értelembe vett rumja, ami rövidesen a legkedveltebb márkává vált. Csak néhány évtized után jelentek meg a többi ma ismert kubai márkák, melyek a Bacardi minõségét prübálták leutánozni. Külföldön azonban igazán csak a Bacardi vált ismertté, s lényegében egyet jeletett a kubai rummal.

A BACARDI DENEVÉR

A BACARDI Denevér emblémája a Bacardi családi nevet viselõ minden egyes termék címkéjén megtalálható. A családi hagyomány szerint 1862-bõl származik, amikor is Don Facundo felesége, Doña Amalia Lucía Victoria Moreau azt javasolta, hogy a Denevért használják az új rum védjegyeként.

A magyarázat egyszerû. Amikor Amalia elõször látogatta meg a Bacardi szeszfõzdét, a szarufán egy gyümölcsevõ denevércsapatot vett észre. Márpedig Doña Amalia világában a denevérek különleges jelentõséggel bírtak. Mint a mûvészetek kedvelõje, Amalia tudta, hogy Kuba már kihalt bennszülöttei, a tainók a denevéreket tartották a kulturális javak és értékek birtokosának. A helyi népi hagyomány szerint a denevérek még a jó egészséget, a gazdagságot és a családi egységet is szimbolizálják.

Javaslata emellett józan és gyakorlatias volt. A 19. században még nagyfokú volt az írástudatlanság, így a termékeknek jellegzetes képes logóra - védjegyre - volt szükségük ahhoz, hogy azonosíthatók és eladhatók legyenek.Kubában a szóbeszéd gyorsan terjedt Don Facundo kitûnõ, új faszén-szûrésû rumjairól: a gondosan érlelt, testes, sötét, lassan kortyolhatókról és a csodálatos új, világos rumról, mely lágy, civilizált és meglepõen könnyû italnak bizonyult. De a denevér mítosza is segített, így Don Facundo Denevérjének képe együtt terjedt kellemes ízû rumjainak hírével. A Denevér - amint azt a helyi történetek tanúsították - szerencsét hozott és mágikus erõt kölcsönzött a rumnak.

A BACARDI Denevér ma közismert és kedvelt karakter a világ több mint 170 BACARDI rumot fogyasztó országában. A BACARDI rum elsõrendû minõségét és kiváló zamatát Don Facundo egyedülálló receptjének és szabadalmaztatott faszén szûrési, érlelési eljárásának köszönheti. A Denevér pedig végjegyként testesíti meg a rumok népszerûségét és növeli tovább a cég presztizsét.

A JAPÁN PARTI

Az, hogy Facundito Bacardi hogyan és miért kezdte el híres japán partijait, családja és a barátai számára egyaránt rejtély maradt. Egy dolog azonban világos. Amint azt nagybátyja, Henri Schueg mondta: „Facundito japán partijai kevesebb pénzbe kerültek volna a cégnek, ha minden vendégét Japánba vitte volna ahelyett, hogy a házába, Santiago de Cubába hívta õket.”

Ezeket a partikat mindig akkor tartották, amikor Henri nem volt a városban. A rendszeres „semana de practica”-k vagyis gyakorlati hetek azzal kezdõdtek, hogy Facundito meghívókat küldött szét a családnak és a barátoknak Santiago de Cubától New York Cityig. A meghívón szerepelt a parti kezdetének idõpontja, az étkezések és egy szobafoglalás - a vendégek nem mehettek el az egész heti ünnepség vége elõtt.

Facundito partijait elõször az apja nyári farmján „el Narajal”-ban, késõbb pedig saját öbölmenti házában „Cinco Realesben” tartotta. Az események az egész világról mágnesként vonzották a látogatókat. Santiagóban a vendégeket Japánból hozott riksákkal vették fel, vagy saját sofõrjeik szállították õket. Azok a vendégek, akik saját maguk vezettek a házhoz, hamar megtanulták, mit gondol Facundito az ivásról és a vezetésrõl.

Azoknak a vendégeknek a kulcsait, akik maguk vezette autóval érkeztek a partira, Facundito egy kosárba tetette. Saját jellemzõ modorában és minden különösebb csinnadratta nélkül a kulcsokat az öbölben a tengerbe dobta. „Cinco Reales”-i nyaralójánál saját leszállópályát építtetett csupán azért, hogy a Havannából és az Egyesült Államokból az ünnepségekre érkezõ barátai repülõgépeikkel a közelben landolhassanak.

Apja farmján Facunditot egy „Trio Matamoros” nevû népszerû kubai zenei együttes szórakoztatta. Valójában Miguel Matamoros Facundito személyi sofõrje volt, az együttes többi tagját pedig õ vette fel, hogy kocsija hátsó ülésén kocsikázzanak. Egyetlen dolguk az volt, hogy énekeljenek és jó hangulatot terjesszenek szülõvárosa, Santiago de Cuba lakosai körében. Santiago Facundito játszótere volt, minden embert a barátjának tekintett. Párizstól New Yorkig bármerre utazott is Facundito, az együttes a Bacardi család szenvedélyes életetszeretetét hirdette - természetesen egy pohár BACARDI rum társaságában.

A Bolinchan címû ritka rádiófelvételen a Trio Matamoros a karrierjüket elindító japán partikról énekel. Az ünnepségek idején minden vendégtõl megkívánták, hogy formális japán öltözéket, ugyanakkor görkorcsolyát viseljen. Mindenki részt vett az egész héten át zajló partin – ott volt Facundito, aki felvette a Bolinchan nevet, barátja, Rafael Valiente, akit csak úgy ismertek, mint „egész Havanna legboldogabb eladóját” – hiszen munkája az ingyenes BACARDI rumminták kiadása volt - és természetesen ott volt unokatestvére, Pepín Bacardi is, aki a Matamoros dalt úgy írta le, mint egy koccintáskor mondott „csin-csin-t”.

Facundito gondtalan viselkedésmódja és életöröme alteregója - a Bolinchan - nevét dalban tette halhatatlanná. A népszerû refrén így szól: „Hát ilyen az élet, mondta Bolinchan, és ha meghalok érted, mit szólnak majd?” Csak azt mondhatjuk, hogy amikor Facundito Bacardi 1932-ben meghalt, legjobb barátai közül 40.000–en jelentek meg a temetésén. Santiago de Cuba utcái különbözõ rendû és rangú emberrel voltak tele, akik mind búcsút mondtak annak a legendának, amit Facundito Bacardinak hívtak és hívnak ma is.